Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Hogy is néz ki egy beagle ?

 

 

A Beagle a kopók egyik legõsibb fajtája, melynek jelenlegi megjelenését Angliában alakították ki. Elnevezése valószínûleg méretébõl adódik, a kelta, óangol beag, begle szóból ered, melyre a legkisebb kopófajtaként rá is szolgál. Már a III. századi krónikák is említenek olyan kutyát, melyet apróvadas vadászatra használtak. A fajta neve a 15. században bukkan fel elõször írott szövegben, késobb többek között Thomas Bewick ír 1790-ben a legkisebb kopóról, mely fáradhatatlan a vadászatban és ugatása lágy, dallamos. Közvetlen õse nagy valószínuséggel a 17. században kitenyésztett (nyulászó) kopók között keresendõ. Ezen kopók számtalan különbözõ fajtájának összeolvadásából létrejött néhány fajta egyike lehetett a beagle közvetlen õse. Hazájában jellemzõen nyúlvadászatra használták, párban vagy kisebb falkában. Az idõk folyamán azonban fokozatosan megváltozott a vadászat célja, átalakult a Beagle falkás vadászat, a beagling. Míg korábban az élelemszerzés, napjainkra az elsõdleges cél a sport lett, a zsákmány elejtése helyett a mozgás öröme. A beagling Anglián kívül az Egyesült Államokban is igen elterjedt, ahol a kedvezõ körülmények miatt (hatalmas, szabad területek) a mai napig sokan ûzik. A vadászat eredeti céljának megváltozásával átalakult maga a beagling is. Ott ahol lehetõség van e neves sport ûzésére (Magyarországon tilos a kopózás minden formája), ott a Beagle tulajdonosok egyesületbe tömörülve területet bérelnek, ahol nyulakat tenyésztenek. A versenyeken a Beagle-ket párokba sorolják, és úgy engedik a nyúl nyomába, viszont nem cél, hogy a nyulat el is kapják. A bírók a kutyák munkájának pontosságát, stílusát, értékelik, figyelembe véve, hogy a nyomról bármikor visszahívhatónak kell lenniük, és a kettõ közül a jobb jut tovább.
 
 
A Beagle standardja
 
Általános megjelenés:
 Erõs, zömök felépítésû kopó. A minõség benyomását kelti durvaság nélkül.
 
Jellemzõk:
 Vidám természetû kopó, alapvetõ feladata a nyomkövetõ vadászat, elsõdlegesen nyúlra. Bátor, nagy aktívitással, életerõvel, eltökéltséggel párosulva. Éber, intelligens és kiegyensúlyozott.
 
 
Temperamentum:
 Barátságos és éber, nem agresszív de nem is félénk.
 
 
Fej és Koponya:
 Megfeleloen hosszú, erõteljes, de nem durva. A szukák feje finomabb. Redõktõl, ráncoktól mentes. A koponya kissé domború, mérsékelten széles, enyhén csúcsosodó. A stopvonal kifejezett, a nyakszirt és az orrhegy közötti távolságot lehetõleg pontosan felezze. Az arcorri rész nem elhegyesedõ, az ajkak mérsékelten leffentyûsek. Az orrtükör széles, kívánatos a fekete szín, de világosabb színû kutyáknál gyengébb pigmentáció is megengedhetõ. Az orrlyukak tágak.
 

 

 

Szemek:
Sötétbarnák vagy mogyorószínûek, meglehetõsen nagyok, de nem mélyen ülõk vagy dülledtek. Megfelelõ távolság van közöttük, szelid, esdeklõ kifejezéssel.

 
 
Fülek:
Hosszúak lekerekített heggyel, elõre húzva csaknem elérik az orr csúcsát. Alacsonyan tûzöttek, finom textúrájúak, a pofákhoz szorosan simulva kecsesen lógnak.
 
 
Száj:
 Az állkapocs erõs legyen, tökéletes, szabályos és teljes ollós harapással. Azaz a felsõ fogak szorosan átfedik az alsó fogakat és az álkapocsra merõlegesen helyezkednek el.
 
 
Nyak:
 Elég hosszú ahhoz, hogy a kutya képes legyen könnyen lehajolni a nyomkövetéshez. Enyhén ívelt és kissé lebernyeges.
 
 
Elülsõ végtag:
 A lapockák jó szögellésûek, nem terheltek. Az elülsõ lábak egyenesek, jól alátámasztják a testet, a mancsok felé nem keskenyednek el. A csontok szilárdak és keresztmetszetben kör alakúak. A lábtõ rövid, a könyökök zártak, nem fordulnak sem befelé, sem kifelé. A könyök magassága kb. a marmagasság fele legyen.
 

 

 Test:
A hát feszes és egyenes. A mellkas a könyök alá ér. A bordák jól íveltek, megfeleloen hátrafelé irányulnak. A kötés rövid, de jól kiegyensúlyozott. Az ágyék erõteljes és hajlékony, a has nem erõsen felhúzódó (nem agárhas).


 
 
Hátulsó végtag:
 A combok izmosak, a térdek jó szögelésûek. A csánkok szilárdak, mélyen helyezkednek el és párhuzamosak egymással.
 
 
Mancsok:
 Zártak és szilárdak. A mancsok boltozatosak, a talppárnák erõteljesek, nem nyúllábú és a körmök rövidek.

 
 
Farok:
 Erõs, mérsékelten hosszú. Magasan tûzött, élénken hordott, de nem görbül a hát fölé, sem tõbõl nem hajlik elõrefelé. Jól szõrözött különösen az alsó oldalán.

 
 
Járás/Mozgás:
 A hát mozgás közben egyenes, feszes, oldalirányú kilengést nem mutat. A lépés szabad, elõl térölelõ, magas akció nélkül. A hátsó lábak képviselik a hajtóerõt. A végtagok mozgása nem lehet hátúl talajon szûk, elõl lapátoló vagy keresztezõ.
 
 
Szõrzet:
  Rövid, sûrû és az idõjárásnak ellenálló.

 kutya-beaglemertmindenunkabeagle.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

Szín:
 A barnát kivéve minden kopószín megengedett, a farok vége fehér.
 
 
A Beagle népszerûségét részben sokszínûségének köszönheti, hiszen nincs két, akár csak látszólag is, egyforma belõle. Változatosságának forrása a fehér szín egyedenkénti igen eltérõ aránya. A színskála egyik végén a szinte teljesen fehér, egy-két halvány cserszínû folttal ékesített példányok, a másik végén pedig azon egyedek találhatók, melyeknek csak a farkuk vége és mancsuk fehér. A Beagle standardja csak a farokvég kötelezõ fehérségét írja elõ, melynek oka, hogy éneklõ ugatásán kívül csak az izgatottan remegõ farokvég árulja el a nyomon lévõ Beagle helyét a magas fûben, aljnövényzetben.
Alapvetõen bicolor és tricolor beaglet különböztetünk meg. A tricolor vagy háromszínû Beagle-t, fekete háttakaró, cserszínû fej és végtagok jellemzik, fehér foltokkal a fejen, a hastájon és a farokvégen. Fontos megjegyezni, hogy nincs semmiféle elõírás a három szín elkülönülésére, arányára vagy árnyalatára. Ez nem véletlen, ugyanis a színek aránya életük során folyamatosan változik, a fekete-fehéren született kölykön csak késõbb alakulnak ki a világosabb foltok. A fekete és fehér szín mellett megjelenõ harmadik szín a világossárgától a cserszínig, a téglavörösig bármilyen árnyalatot felvehet. Érdekes ugyanakkor, hogy azokat a Beagle-ket is tricolornak nevezzük, melyeken csak egész minimális, épp csak egy foltnyi, fekete szín található.
A bicolor vagy kétszínû begaleken a fehér mellett csak a cserszín van jelen. Sokan nevezik fehér-aranynak is e színtípust, hiszen a cser-sárgaszín árnyalata emlékeztet a Golden Retriever színére. A bicolor egyedeknél is igaz, hogy a sárga szín árnyalatára, élénkségére és elhelyezkedésére semmilyen elõírás sincs, kivétel, hogy a farokvégnek mindenképpen fehérnek kell lennie. Születésükkor a bicolor Beagle-k teljesen fehérek, a sárgásbarna foltok csak késõbb alakulnak ki.
 
 
Méret:
 Kívánatos legkisebb marmagasság 33 cm (13 inch). Kívánatos legnagyobb marmagasság 41 cm (16 inch).
 
 
Hibák:
 Az elõzõ pontoktól való bármilyen eltérés hibának tekintendõ, az eltérés mértékétõl függ a hiba súlyossága.
 
 
Megjegyzés:
A kanoknak a herezacskóban két normális herével kell rendelkezniük
 

Forrás:   www.beagle-club.eoldal.hu

 

                                Oszd meg te is