Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kutyák tényleg szinvakok?

2011.12.28



  

 

A gerincesek, így az emlősök színlátásával kapcsolatban általában elmondható, hogy a nappali életmódú állatok színlátása jobb, mint az éjszaka aktívaké. Éjjel ugyanis a gyenge fényben amúgy se lehetne jól elkülöníteni a színeket, így az éjjeli állatok számára inkább az a fontos, hogy minél jobban kihasználják a rendelkezésre álló kevés fényt.

Az emlősök szemének retináját kétféle látósejttípus – csapok és pálcikák – építi fel. A pálcikák egyáltalán nem érzékelik a színeket, a csapok viszont igen. A tökéletes színlátáshoz háromféle csaptípus kell, amelynek jeleit az agy kék, zöld és piros színekként érzékeli. Ez az ún. trikromatikus látás (ugyanennek a három színnek a keverésén alapszik a színes televízió működése is).

 

A kutyák eredetileg éjszakai életmódú állatok voltak, csak az ember háziasítása hatására változott inkább nappalivá a viselkedésük. Így korábban azt gondolták róluk (akárcsak a macskákról és sok más emlősről), hogy teljesen színvakok, vagyis a szürke különböző árnyalataiban látják a világot. A legújabb kutatásokból azonban kiderült, hogy ez tévedés.

 

 

A tudósok kimutatták, hogy a kutyák (és a macskák) szemében kétféle csapsejt található, tehát látásuk dikromatikus (ún. kétszínlátók). Az emberi szem csapsejtjei a 445 nm-es, az 535 nm-es és az 570 nm-es hullámhosszra a legérzékenyebbek. (Érdekes, hogy az 570 nm-es hullámhosszt, azaz a sárgászöld színt érzékelő csap jeleit értelmezi agyunk „piros” színnek.) A kutyák két csapsejtje a 429 nm-es és az 555 nm-es hullámhosszra (azaz a kékes és a sárgás színekre) a legérzékenyebb.

 

Ezekből a mérésekből azonban még nem lehet tökéletes biztonsággal megmondani, milyen színeket „állít elő” a beérkező jelekből az agy (lásd az emberi agy átértelmező képességét is), azaz milyen színeket lát a kutya. Ennek megállapításához viselkedésvizsgálatokat végeztek.

 

Az egyik kísérletben három színes négyzetet (két azonos, egy eltérő színűt) helyeztek a kutyák elé. Az állatokat megtanították, hogy – jutalom ellenében – bökjenek rá orrukkal az eltérő színű négyzetre. Azt, hogy tényleg a szín és nem a fényességi érték alapján választottak a kutyák, hátulról megvilágított, különböző fényességű, de azonos színű négyzetekkel ellenőrizték.

 

A vizsgálatokból az derült ki, hogy a kutyák ugyanúgy látnak, mint az emberi piros-zöld színvakok. Azaz a kutyák világa sárga, kék és szürke színekből áll. Amikor egy ember pirosnak lát egy tárgyat, a kutyának ez sárgának tűnik, a zöld tárgyak pedig fehérnek (azaz a szürke egyik árnyalatának). Tehát a kutyák nem színvakok, de nem is látják olyan színesnek a világot, mint az emberek.

 

 

Az élőlények jelentős része elsősorban a látás révén tájékozódik környezetében. Az, hogy látunk, és ahogy látunk, több jelenségnek köszönhető: a fénytörésnek, visszaverődésnek, a fény színének. Az élőlények látása sok mindenben különbözik: alakfelismerésben, a színek érzékelésében, felbontásban és a térlátás képességében. Az utóbbi évek folyamán a kutatók egyre többet tudnak meg az állatok látásáról, és így sok tévhitet is sikerül eloszlatniuk. Kiderült például, hogy a kutyák és a macskák nem teljesen színvakok, mint korábban gondolták, valamint az is, hogy egyes rákok még a madarak látóképességét is túlszárnyalják. Nézzük meg a világot az állatok szemével!

 

Az emlősök zöme nagyjából hasonlóan látja a világot, mint mi. A legfőbb különbségek a színérzékelésben és a rossz fényviszonyok közti látásban figyelhetők meg. Az éjszakai állatok fényérzékelő képessége sokkal jobb, mint az emberé. Ez köszönhető a fényérzékelő pálcikák túlsúlyának a színérzékelő csapokkal szemben, valamint a már említett fényvisszaverő tapetum lucidumnak. Korábban azt gondolták, hogy az emberszabású majmokon és az emberen kívül a legtöbb emlős színvak. Az újabb kutatásokból azonban kiderült, hogy ez nem egészen igaz.

A kutatók kimutatták, hogy a kutyák (és a macskák) szemében kétféle csapsejt található, tehát látásuk dikromatikus (azaz kétszínlátók). Az emberi szem csapsejtjei a 445 nanométeres, az 535 nanométeres és az 570 nanométeres hullámhosszra a legérzékenyebbek. (Érdekes, hogy az 570 nanométeres hullámhosszt, azaz a sárgászöld színt érzékelő csap jeleit értelmezi agyunk "piros" színnek.) A kutyák két csapsejtje a 429 nanométeres és az 555 nanométeres hullámhosszra (azaz a kékes és a sárgás színekre) a legérzékenyebb.

 

Ezekből a mérésekből azonban még nem lehet tökéletes biztonsággal megmondani, milyen színeket "állít elő" a beérkező jelekből az agy (lásd az emberi agy átértelmező képességét is), azaz milyen színeket lát a kutya. Ennek megállapításához ezért viselkedésvizsgálatokat végeztek.

Az egyik kísérletben három színes négyzetet (két azonos, egy eltérő színűt) helyeztek a kutyák elé. Az állatokat megtanították, hogy - jutalom ellenében - bökjenek rá orrukkal az eltérő színű négyzetre. Azt, hogy tényleg a szín és nem a fényességi érték alapján választottak a kutyák, hátulról megvilágított, különböző fényességű, de azonos színű négyzetekkel ellenőrizték.

A vizsgálatokból az derült ki, hogy a kutyák ugyanúgy látnak, mint az emberi piros-zöld színvakok, vagyis a kutyák világa sárga, kék és szürke színekből áll. Amikor egy ember pirosnak lát egy tárgyat, a kutyának ez sárgának tűnik, a zöld tárgyak pedig fehérnek (azaz a szürke egyik árnyalatának). Tehát a kutyák nem színvakok, de nem is látják olyan színesnek a világot, mint az emberek. A kísérlet arra is rávilágít, mennyire nehéz meghatározni, hogyan működnek más állatok érzékszervei. Valószínűleg érik még meglepetések az állatok látásával foglalkozó kutatókat is.

forrás : www.beagle-club.eoldal.hu