Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


vakondok

2011.11.05



emlősök) osztályába és a cickányalakúak rendjén belül a vakondfélék családjába tartozó faj.

 
Leírása:
Méretét tekintve a hazai vakondfaj a rovarevők középső csoportjába tartozik, testhossza 11-17 cm, a felnőtt egyedek testtömege elérheti a 120 g-ot. A vakond a földalatti életmódhoz messzemenően alkalmazkodott élőlény, ami a testfelépítésében is megmutatkozik. Teste hengeres, fülkagylója hiányzik, mellső végtagja különleges ásólábbá módosuk. A hátulsó láb jóval kisebb, az ásásban nemigen játszik szerepet. Szeme csökevényes, inkább csak a fényérzékelést teszi lehetővé. A vakond testét egyletesen borító rövid, bársonyos szőrzet a járatokban történő forgolódás közben sem akadályozza az állatot.
 
Elterjedése:
A közönséges vakond óriási területeket népesít be Észak-Spanyolországtól egészen Nyugat-Szibériáig, csupán Észak-Európában, az Ír-szigeten, a Pireneusi-félsziget déli részén, valamint a Földkőzi tenger szigetein hiányzik. A Kárpát-medencében általánosan elterjedt faj. A Kárpát-medence faunájában a 200 ezer évvel ezelőtti megjelzése óta jelenléte folyamatos.
 
 
Élőhelye:
Erdőszéleken és nyílt vidékeken egyaránt előfordul, a mezőgazdasági területeken és kiskertekben is gyakori. A magas talajvizű területeket elkerüli, önmagában azonban egy-egy áradás nem veszélyezteti a jól úszó vakond életét. Száraz, homokos talajokban kevés táplálékot talál, ezért az ilyen helyeken csak kis számban fordul elő. Vadászterületén akár 100 méternél is hosszabb járatokat készít, az ásótevékenységről a felszínen nagy számban jelentkező vakondtúrások árulkodnak: A vakondok állománysűrűsége és az alagútrendszerek hossza szoros kapcsolatban áll a földigiliszták gyakoriságával. A járatok átmérőjét a vakond úgy alakítja, hogy azokon keresztül könnyedén közlekedhessen. Az alagút fala a gyakori használat következtében egészen simává válik.
 
 
 
Az ásás:
A vakond nagyon könnyen ás. Fő ásószerve természetesen lapát alakú, kezei erős karmokkal vannak ellátva, mert – kivált keményebb talajban – csak ezek segítségével hatolhat előre. Ha a járatban a kiásott föld fölhalmozódik, a vakond a földfelszín irányában kezd ásni, s ezen a kürtőn át – fejének erős lökéseivel – nyomja ki a földet. Ez a vakondtúrás keletkezésének oka és módja.
A vakond nem tart téli álmot, mint némely más rovarevő, hanem éjjel-nappal örökös mozgásban van, követi a gilisztákat és a rovarokat. A gilisztakészlet gyűjtésének magyarázata az, hogy a vakond télen, fagyos időben nem tud vadászfolyosókat ásni, tehát élelmiszerkészletre van szüksége.
 
Táplálkozása:
A vakond fő tápláléka gilisztákból áll. A gilisztákon kívül megeszi még a bogarakat, például cserebogarat, ganajtúró bogarat, lótetűt, és minden más rovart, illetve ezek lárváit, sőt a csigák is nagyon ínyére valók. Rendkívül finom szaglásával könnyen kiszimatolja őket, aszerint, amint ők maguk haladnak. De nemcsak a saját építményein belül vadászik, hanem időről időre a föld felületéről, sőt a vízből is hoz magának zsákmányt.

forrás: http://www.beagle-club.eoldal.hu/cikkek/tovabbi-allatok.../